• 6-8 szem nagy paradicsom
• 1 nagy kígyóuborka
• 2 szem nagyobbacska paprika (én egy pirosat és egy zöldet használtam, mert színesen szép az élet)
• 1 fej fehérhagyma, vagy 1 szál póréhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• egy szelet szikkadt kenyér, vagy fél zsemle
• 1 evőkanál sherry ecet (de almaecettel, vagy balzsamecettel is működik)
• 3 evőkanál olívaolaj
• só, bors

Az egyetlen kihívás a paradicsom meghámozása, de ez nem olyan tragikus ám, mint amilyennek elsőre tűnik. Forralj fel egy lábosban vizet, és amikor már lobog, fél percre csobbantsd bele a paradicsomokat. Ezután hideg folyóvíz alatt szinte maguktól bújnak ki a héjukból. Ezután már csak ki kell kaparnod azt a fehér, kemény kis csücsköt.

Hámozd meg, és aprózd fel az uborkát, a paprikát is nyesd kis kockákra, majd jöhet a hagyma és a fokhagyma is. A paradicsom kivételével minden apróra vágott zöldségből tegyél félre egy kicsit - ez lesz ugyanis a feltét.

Egy keverőtálba kotord bele a zöldségeket, morzsold rá a kenyeret, sózd, borsozd, és locsold meg az ecettel, majd a kezeiddel alaposan dolgozd össze, és amíg elmosogatod a kést meg a vágódeszkát, hagyd kicsit szottyogni magában.

Ha botmixered van, kapd elő, ha valami csoda-robotgéped, öntsd át bele a zöldségeket, és addig turmixold őket, míg egészen homogén, rózsaszínes krémet kapsz. Közben fokozatosan adagold az olívaolajat. Ha kész van, kóstold meg, és ha úgy érzed, kell bele még só, bors, vagy ecet, itt a remek alkalom pótolni.

A gazpacho jéghidegen az igazi, ezért ha minél hamarabb szeretnéd magadévá tenni, told be a mélyhűtőbe negyed órára, ha pedig nem sürgős, fedővel a tetején tárold a hűtőben - egyébként tipikusan az a kaja, ami másnapra még finomabb lesz.

6. Tálald a maradék apróra vágott zöldséggel - én "kézi tépésű" kenyérdarabkákkal is meg szoktam kínálni, amelyeket picit megpirítok a gázrózsa felett.